ÄME

Nem tudom mikor írtam utoljára de már rég. Lassan négy órája fekszem, melegem van, fáj mindenem. A héten alapvetően fájt mindenem. Nem voltam, nem vagyok jól. Ennek ellenére haladok. Mindent csinálok, a mindennél többet csinálok, ennek megvannak az eredményei. Nem ragadtam meg, habára olykor…

Nagyon sokat viccelődök most a nőkkel. Mármint nem nőkkel beszélgetek és viccelődök velük, hanem úgy a női nemmel viccelődök, felhasználom őket a humorhoz, mint egy eszközt. Félig-meddig az az igazság, hogy nem viccelek. Persze amikor arról beszélek, hogy raboljunk el nőket és őszi lehulló falevelek…

Vagy valami olyasmi. Mert ugye bár ha megírom a blogom valakiről, akkor úgy én kitépem a lelkét és közszemlére teszem. Itt egyébként érdekes kérdés az, hogy miért fél az illető, ha közszemlére teszem. Talán mert tudja, hogy mi lesz rá a reakció, ezért takargatja, félti. Sajna szuverén joga ezt…