ÄME

A címből valami borzasztóan szomorú dologra asszociálhatnak. Nekem sem teljesen felel meg, de sajna, többre most nem futja. Vegyes. Legmélyebb magasság, most a mocsok legmagasabb szintjére gondolok, avagy a mocsokban a legmagasabb szintre. Szerencsére az utóbbiról van szó, persze elkeverve szépen az előbbivel.

Vétkeztem? Ha olvasod, megérdemled, hogy tudd. Beszélgettem a húgoddal. Megnyíltam neki. Picit. Nagyon kedves volt, s nagyon jó volt vele beszélgetni. Kellemes. Szeretem a kellemes dolgokat. Egyben elszomorító is. Elszomorító, mert ugyanolyan mint te. Mint apád. Mint anyád. Ez az anyag, a nemességből fakad? A nemesség dicsfénye magasztala valá s szintén e nemesség taszítaná egybe alá is? Elgondolkodtató volt. Hasonlóan hozzád érti, de nem elég eltökélt. Úgy hallottam, továbbra is remekül színészkedsz. Ebben, még ezzel a helyzettel is, remélem, hogy nincs igazam, mert ha igazam van, azzal oda lett minden csoda amit láttam benned. Ez nem egy amolyan kellemes csalódás, nem az a szituáció, amiből csak jól jöhetsz ki. Ebből már csak rosszabbul. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe taszítottalak.

Csak továbbra is személem a dolgokat, s megfigyelek. Várom, hova futja ki magát ez. Mellette párhuzamosan - s ez ami feljebb emel engem, jel korunk soros megoldó gépeink fölé - teszem a dolgom. Egyszerre mindkettőt teszem. Teszem amit ilyenkor kéne tennem, s teszem amit olyankor. Még életem legrosszabb pillanataimban, nap-éjt áthidaló szenvedésem mellett is mindig, mindig magasabban leszek nálatok és várom a bizalmat, hogy felhúzhassalak. Bár engednéd, hogy megtegyem. Bár segíthetnénk. Hiszen segítek. Valaki az arcával lesz tehetséges, s valakinek a tehetségével lesz arca. Az előbbi üres.