ÄME

Neked (is), de nem rólad. Monogámia. Őszintén szólva erről a témáról nem igazán hallgattam vitákat. Úgyhogy e része aztán valóban tőlem ered. Egytől egyik saját gondolat, mármint kezeljük helyén ezt, hogy saját. Az eleje az evolúciós szint, ezt gyorsan letudjuk, ezt már mindenki ismeri. Vannak hímek és nőstények, s a fajfenntartás érdekében szaporodni kell. A szex így eleinte egy állatoknak írt funkció volt. Fogalmam sincs, de gondolom már akkor is élvezettel járt az orgazmus. Most persze ennek a miértjén is elgondolkodhatnánk, talán jogos is lenne, ha úgy érzi bárki, hogy emiatt lesz téves a lejjebb olvasható kifejtés, akkor ezt is átrághatjuk majd egyszer, szerintem most lényegtelen. Aztán telt múlt az idő, jöttek a királyságok, a feudalizmus. A szex pénznem lett. Újra egy funkció, illetve innentől kezdődik a nő elértéktelenedése, ami mind mai napig erősen érződik a társadalom szövetén. Ez előbbi kettő funkciót nem segíti a monogámia, sőt mi több hátráltatja. A reneszánsz már korábban viaskodik a beszűkültséggel, de megágyaz a romantikának, ami a 18-19. századdal eljön. Ekkor tájt megalakul a humánum, a társadalom, az emberközpontúság. A szex először nem funkció. Nem az élvezetről szól, nem pénzről, nem elégít ki semmit, mert az érzés, a boldogság csak igazán nélküle ér valamit, a szex csak fűszer. Először érték a monogámia. Majd jön a hippi korszak, a szabad akarat előfutára. A kommuna, a drogok. A szex újra funkció. Gyors mód az élvezéshez. Majd jön az egyenlőség, a liberalizmus, a modern eszmék, amikor már mindent szabad, mindenki egyenlő, válogatás nélkül mindent lehet, mindenki ugyanannyit ér, a nő felszabadul és megtorolja annyi év elviselt rabláncát a férfin és a társadalmon. A férfi megérdemli. A szex az élvezet funkciója és átvitt értelemben újra pénznem. A monogámia hátráltat az önmegvalósításban. Ez viszont téves.

Igen, valószínűleg ez így kicsit ferde, nagy vonalakban nézem, nem vagyok történész, csak keresem a világban a hasonulás pontjait, de talán nem akkora bullshit amit mondok, ha belegondolsz. Ha szerinted az, kérlek tájékoztass. Igazából engem kiver a víz, mikor meghallom az ösztön szót. Az egyik legcsodálatosabb dolog, amit magunkénak tudhatunk, az az emberség. Ez emelt ki minket megannyi élőlény közül, ettől vagyunk különlegesek, ettől vagyunk erősebbek. A legszebb az egészben, hogy alapvetően ez egy tiszta és magasztos tulajdonság, tehát minden klappol. Mi mégis vissza akarunk jutni az állati szintre? Azt akarjuk, hogy emberi lét újra annyit jelentsen, hogy enni, inni, baszni? Túlélni? Nem itt tart a világ. Persze, itt megkaphatnám, hogy de hát borzalmas a világ és tényleg az. Viszont erre nem érdemes koncentrálni, mert az ember beleőrül, plusz ez nem veszi el azt, amit hosszú évnyi kultúra megalkotott, amit minden valamire való ember magáévá akar tenni valamelyest. Hisz ettől lesz ember. A monogámia megtagadása ellent mond ennek, ellentmond a kultúrának és az emberségnek, nem Isten lesújtó szemei miatt, hanem az ellentmondás a lényeg itt. A kultúra, a magasztosságra való törekvés ellentéte a közönyösség, amit a megválogatlan szex képvisel. Viszont nézzük egy kicsit emberibb szemszögből is. Az én központúság, ahogy már azt többször mondtam, nem működőképes. Borzasztó egyszerű megbuktatni. Én együtt akarok lenni valakivel, de ő nem. Ha a szabad akaratot tiszteletbe tarjuk – mely szabad akarat nem azt jelenti, hogy szabadságában mindennel élnie kell –, akkor túl sok esély nincs. A történetnek vége. Egyébként pedig az ember társas lény. Akármennyire is sikeresek vagyunk önmagunk által, magányosan boldogtalanok vagyunk. Itt egyébként az önzőség ellenhatása is kijön. A te boldogságod – nem szeretem ezt a mohóságot, de a közérthetőség kedvéért így fejezem ki magam – más kezében van. Más boldogsága pedig a te kezedben van. Ha te önző vagy, megfosztod a másikat a boldogságtól. A másik megsebesül. Innentől ő sem tud téged megjutalmazni a boldogsággal, hacsak nem képes hatalmas önuralomra és nem birtokosa erőnek. Ez esetben csak fuldoklik és szenved, te pedig értékrend híján vagy, ha ezt az áldozatot képes vagy meghozni magadért. A boldogság elszáll így is, úgy is. Rendben van, szóval a boldogságod mások kezében van. Akkor miért nem lehet egyszerre több. E boldogságot csak attól kaphatod, akinek mindent megadsz. Ő hálája jeléül megad neked mindent. Azért áll be az állapot – sokszor a látszat ellenére – mert nem mérgezi önzőség. Nincs, mi gyengítse az akarást. Ha darabokra bontod, akkor képtelen kiteljesedni és sérelmet szül. Minden valamire való ember vágyik némi hatalomra. Aki nem kap meg mindent, annak nincs hatalma. A monogámia magasztos, a monogámia hatalom. Kiváltságosok érdeme.

Megértelek, nagyon fárasztó ezt végig gondolni, de remélem nem annyira rossz. Nézzük a szexet. A testiség közömbös. A test a lélek része. Igazából ezt nem is értettem sosem, s nem tudom, hogy egy korábbi blogban felvetettem már a gondolatot, szerintem igen, de azért leírom. Az orvosomnak szegeztem a kérdést, hogy miért van az, hogyha valaki ököllel arcon üt, amit kb. pár nap alatt ki lehet heverni, viszont két héten túlgyógyuló sérülés, akkor büntetőeljárás indul. Ha például én ököllel megütök egy nőt egyszer, nem túl erősen, csúnya lesz az arca pár hétig és kész. Ezesetben viszont a társadalom kivet magából, a jog lecsap rám. Viszont ha egy ember, lelkileg bánt meg egy másikat, aki emiatt évekig diszfunkcionál bizonyos értelemben, akkor semmi nem történik. Sőt, ha az én példámat nézzük, akkor még ezesetben is engem vet ki a társadalom. Én leszek az őrült, a búval baszott, az idegesítő, az önsajnáltató – tudom, éget a vágy, hogy most rám förmedj, kérlek, hidd el, nem azért írom, csak ez szerintem nagyon elgondolkodtató. Most nem lesznek gyilkolásos és drogos példák. Nyilván egy gyenge pillanatomban, amikor nem számítok a világ igazság mérlegére, akkor a jogtól várnék elégtételt. Szerencsére ez a gyenge pillanat csak néha uralkodik felettem, egyéb esetben pontosan tudom, hogy a világ mindig elégtételt szolgáltat. Egy szegmense van az egésznek, amit meg tudok érteni. Ennél sokkal rosszabb dolgokat lehet csinálni. Szavakkal bántani mást, tettekkel, gesztusokkal, hazudni stb. stb. Ezt a részét értem, csak igazából, ha megfordítom, ha konszenzus van kettőnk között abban, hogy a szex nem fontos, akkor mégis miért fontos? Igazából az önellentmondás teljesen magától adódik. Haladok tovább.

Szerintem igen fontos a szex. Nem az élvezetért. A természete miatt, a külleme miatt, mely küllem szimbóluma az, amit igazán bemocskolni vélek az ilyen kelletlen szemérmességtől. A szex, azt jelenti hogy valakit a tested legintimebb részeihez engedsz. Lényegében megnyitod neki a tested. Igen, most újra részletezem – továbbra is elképedve, hogy mások ezt kicsit sem érzik át. Tényleg nem értem. Erre most nem higiéniailag tekintek nyilván, csak be akarom bizonyítani, hogy intim. A szánkat használjuk. Mely szájba már minden került, olyan dolgok amiknek nem kéne oda kerülni, undorító dolgok, emberek testrészei, különböző emberek különböző testrészei. Női és férfi nemi szerv. Ahol ürítünk, ahol fertőzéseink vannak , ahol életet teremtük, ahol ezen élet megtermékenyül, ahol ezen élet megszületik. Fenekünk ahol ürítünk. Mell ahol életet táplálunk. Ezeket nem kéne tisztelnünk? Nem e tiszteletlenség ezeket illetleneknek vetni? Nem-e tiszteletlenség ezt 20 perc élvezetért meggyalázni? Nem-e tiszteletlenség azokkal szemben, akik érdemesek rá, viszont már csak „bemocskolva” kapják meg? Nem-e tiszteletlenség önmagunkkal szemben? Ha ez eddig nem hat meg, akkor itt jön a lényeg. Az utolsó kérdésre egyértelmű a válasz. S ha nem tiszteljük testünk, akkor lelkünk sem. A test a lélek tükre. Ezután, ha azt mondjuk, hogy a lélek számít igazán, a lélek intim, úgy semmissé tesszük állításunkat.

Most akkor jöjjenek azok a kérdések, közhelyek, amiket továbbra is elképedve teszek fel, olvasok, s nem tudom elhinni, hogy miért nem háborítja fel az embereket:

„Fiatalok vagyunk, élvezzük az életet!”, „Egyszer élünk!”
Ez az élet? Ha nem fekszek le 10 emberrel, nem éltem?

„Igen, a nők ribancok, bezzeg ha férfiról lenne szó, akkor tuti királyság lenne.”
Nem lenne.

„Nem tartozik rád!”
Van valami egészen lealacsonyító abban, mikor az kéri ki az intimitást, aki épp önmagával szemben nem képes azt tiszteletben tartani. Mi az, amihez közöm van, mi az, amihez nincs? Hol a határ? Mitől függ a határ? Nem mellesleg ez azt jelenti, hogy a kijelentő is szégyelli. A tudatos vétkezés.

„Akkor élj prűd, frigid életmódot!”
A szexualitás nem számokban, hanem minőségben teljesedik ki. Egyébként meg egy emberrel is lehet százszor szexelni. Egyébként ezt jó magam is megcáfolom, bár ezt sokan nem tudják igazolni. Nem feküdtem le sok emberrel, de akivel igen, merje azt mondani, hogy prűd és frigid vagyok.

„Persze, a nőknek tilos szexelni, mert akkor rögtön ribancok és kurvák…”
Most csak ártatlanul megkérdezem. Ha 10-20 ember nem, akkor mennyi a határ? Vagy kurvák és ribancok nem léteznek? Vagy már ez sem sért?

„Még fiatal, had éljen!”
Had mondjak el három példát.
1. Megismerem, szűz. 5 évre rá, 6 emberrel fekszik le, nincs párja. 19 éves.
2. Megismerem, szűz. 4 évre rá, 5 emberen van túl, nincs párja. 20 éves. 15 éves kora óta 3 hónapnál tovább nem bírta ki szex nélkül.
3. Megismerem, szűz. 1 évre rá, 6 emberrel fekszik le, van párja, megcsalta. 19 éves

Remélhetjük, hogy itt megállnak. A közvetlen személyes környezetem, nem kellett keresgélnem. S ők „kevésnél” járnak. 1-2 évvel érettségi után, habár törvényesen felnőtté váltak, de még nem volt önálló keresetük, nem tudják eltartani magukat, semmiért nem voltak még igazán felelősek és látjuk is hogy kezelik a felelősséget. Ne vicceljünk, gyerekek. Akkor a pedofília rendben van? Itt megint rám förmednek. Valaki magyarázza el mi a különbség és ha van, hol a határ?

„Nem volt még hüvelyi orgazmusom.”
Sokaknak. Lehet nem is lesz. A férfiaknak meg csak egy orgazmusa van. Persze nem akarom elviccelni, attól, hogy nekünk szar, nektek ne legyen, de igazából azért, hogy emiatt viselkedjünk úgy. A tested ismerni kéne, de ha mindenkinek oda adod, nem tiszteled, nem ismered, más sem ismerheti.

„Tapasztalat kell!”
A kommunikációhoz miért nem kell tapasztalat? A problémamegoldáshoz miért nem kell tapasztalat? Az emberi kapcsolatokhoz miért nem kell tapasztalat? Ezer égetőbb dolgot feltudnék még sorolni, de akkor válaszoljunk érdemben. Ha áll a monogámia, akkor egy egyénre kell a tapasztalatot szabni, így a többitől tapasztalt dolog irreleváns. Ha a monogámiás részt el is hagyjuk, akkor is. Egy emberrel, többször is lelehet feküdni. Ha mindig mással fekszel le, esélyed sincs megismerni a másikat, ergo tapasztalatod sem lesz.

„Kaland kell!”
Ez nem kaland. Pontosan tudjuk, mit fogunk kapni. S akárhogy hazudjátok, a végén még csak nem is örülünk neki.

„Él bennünk az ösztön.”, „Ösztönállatok vagyunk.”
Akkor legyetek újra állatok, és húzódjatok barlangba. A társadalom nem állatoknak készül.

Kérdések szabadon:
Ha nem jó, miért csinálod?
Ez az élet?
Ez ennyire fontos?
Hol a határ?
Szerinted ez nem tartás kérdése?
Szerinted ez nem tisztesség kérdése?
Szerinted ez nem felelőtlenség?
Szerinted nem ártasz senkinek?
Szerinted ez nem azt jelenti, hogy nem értékeled magad?
Szerinted ez nem azt jelenti, hogy nem értékeled a másikat?
Hogy látod, boldog vagy így?
Hogy látod, aki így él vagy élt a környezettedbe, az boldog és kiegyensúlyozott?
Hogy látod, aki úgy él vagy élt a környezettedbe, ahogy én gondolom, az boldog és kiegyensúlyozott?
Úgy gondolod, ez egy előre mutató jó példa?
Úgy gondolod, ez a gyereked számára is egy jó példa?
Úgy gondolod, hogy ezek a kérdések hülyeségek?

S akkor még továbbra sem tettem fel azokat a kérdéseket sem, hogy nem zavar, hogy ennyiből állsz? Ezek az emberek nem is ismernek meg, hisz meg sem ismerhetnek. Ergo nem miattad, hanem a p**cid miatt kellesz nekik. Nem sért benneteket ez? Vagy nem sért benneteket, hogy nektek szintúgy ennyi az igényetek. Nem sért, hogy emiatt embereket, magatokat áldozzátok? Vagy ezt nem érzitek? Amikor élvezetet hajhászuk feláldozunk valamit. Amikor élvezetért szexelsz valakivel, akinek csak egy lyuk vagy, akkor ezt elfogadod, feláldozod a tartásod. Ártasz magadnak. Ha ő hasonlóan cselekszik és gyengeségből adódik, akkor ártotok egymásnak, mert kiszolgáljátok egymás gyengeségét, betegségét. Hogy nem ártunk senkinek, egyszerűen nem igaz. Áldozattal jár. Minden áldozattal jár, csak nem mindegy mit és miért áldozunk fel. Itt túl sokat, lényegében semmiért. Olyan, mintha azért fizetnénk, hogy szenvedjünk. A szex nem rossz, a szex nem bűn. A gond az, hogy a szex eszközzé lett, újfent funkció. Amit rosszra használunk. A szex olyan, mint amikor a megfogalmazott válogatott sérelmeket, amiket azért írtunk, hogy bántsunk mást, elküldünk. Nem is a szex. Sok emberrel szexelni. A lényege a mögöttességben rejlik. Amiből kiindul. A lényege, hogy hol a határ?

Úgy érzed, hogy nem válaszoltam meg mindent?